Évente több ezren esnek áldozatául egy újonnan felfedezett, ám korán sem új keletű mániának, a tanorexiának.
Egy 2006-os tanulmányban az amerikai Wake Forest Egyetem kutatói arra keresték a választ, hogy miért van az, hogy egyesek még a szoláriumozás veszélyeit megismerve sem képesek elszakadni kedvenc „hóbortjuktól”, a mesterséges barnulástól.
Hosszas vizsgálatok során arra a megállapításra jutottak, hogy az UV sugarak, csakúgy, mint az alkohol, a cigaretta vagy a drogok, addiktív hatásúak lehetnek, ugyanis olyan kémiai anyagokat szabadítanak fel a szervezetben, melyek nagy mennyiségben eufórikus állapotot tudnak előidézni.
A Wake Forest tanulmány során nyolc olyan embert figyeltek meg, akik hetente kettő-négy alkalommal mentek szoláriumozni, illetve nyolc olyat, akik egy évben tizenkettőnél kevesebbszer feküdtek UV fény alá. Mindkét csoportnak endorfintermelést gátló anyagokat adtak és kikötötték, hogy felváltva kell szoláriumba járniuk és hagyományos módon barnulniuk. Azokon, akik sűrűn jártak szoláriumba, a napozás során elvonási tünetek kezdtek jelentkezni, sőt egyesek néhány hét után depresszív állapotba is kerültek.
Azt azonban mégsem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a tanorexiában szenvedők csakis azért barnulnak, mert örömöt lelnek benne, sőt. Nicola Roberts, a Dainty Doll kozmetikumok reklámarca állítja, ő annak idején azért kezdett szoláriumba járni, mert azt hitte, csak azok lehetnek szépek, akiket kreolbarna bőrrel áldott meg az ég. A manapság már tejfehér bőrű lány 16 évesen lett egy együttes tagja és mindent meg tett volna azért, hogy őt is legalább olyan szexisnek lássák, mint a nálánál idősebb csapattársait. Az újságok mindig úgy jellemezték a többieket, mint például szexi Sarah, rólam azonban nem írtak ilyeneket. – mondta a Guardiannak adott interjújában Nicola.
Hamarosan tehát mániájává vált a barnulás. Volt, hogy éjfélkor értem haza egy fellépésről, reggel jelenésünk volt a tévében, mégis képes voltam hajnali fél kettőkor leszedni a régi barnítót és a helyére másikat rakni fél ötkor. Mindig azt tartottam, hogy a szépségért meg kell szenvedni. A lány csapattársai nem nézték jó szemmel a kialakult helyzetet, sokszor még könyörögtek is neki, hogy inkább hagyja a barnítást és egyszerűen csak fogadja el magát úgy, ahogy van.
Szerencsére, az énekesnő 24 éves korára kigyógyult betegségéből és ma már a természetes bőrszín mellett kampányol. Nemrégiben létrehozta a Dainty Doll elnevezésű, világos bőrű lányoknak készült kozmetikumokat gyártó céget és nemrég bemutatták a BBC3-n a The Truth About Tanning című dokumentumfilmjét, mely szintén a mesterséges barnulás veszélyeit és a tanorexiát járja körbe.
Valószínűleg, egy ilyen műsor sokak szemét felnyitja majd a szigetországban, ám eközben a világon egyre többen esnek áldozatául a divatkórnak. Hogy milyen tünetekkel jár a tanorexia? Az orvosok még pontos kórképet nem tudtak festeni róla, ám csak úgy, mint más addiktológiai megbetegedéseknél, általánosságban itt is elmondható, hogy némi kihagyás után elvonási- és hiánytünetek léphetnek fel. Ha kimarad egy-egy barnulás, idegesebbé, érzékenyebbé válhat az illető, majd később, amikor a betegség már kezd igazán kórossá válni, a beteg sokkal világosabbnak láthatja a bőre színét, mint amilyen valójában.
Azt mindenképp szem előtt kell tartani, hogy a tanorexia nemcsak egy divatbetegség, hanem komoly kockázati tényező a bőrrák kialakulásában is. Kutatók kimutatták ugyanis, hogy minél sötétebbé teszik az UV sugarak a bőrszövetet, annál jobban roncsolják az ott található sejteket, ez pedig bőrrák kialakulásához vezethet.
Az orvosok azt ajánlják, ha mindenképp barnulni akarunk, jobb ha különböző sprayk és krémek segítségével érjük el a kívánt hatást, azonban a legegészségesebb talán az, ha elfogadjuk saját bőrszínünket, legyen az porcelánfehér vagy csokoládébarna.
Fotó forrás: BBC3