Böröczfy Virág művészettörténész a következőképpen mesél az alkotóról és a kiállításról:

„Vancsó Zoltán legújabb képanyagában képzeletbeli utazásra invitálja nézőit. A sorozat a leszállással kezdődik, a felszállással ér véget, azonban az első képek láttán világossá válhat számunkra: nem egy konkrét utazásról van szó, hiszen a fotók a világ különböző tájain készültek. Nem a helyszín és nem is egy konkrét, bemutatni szándékozott társadalmi vagy kulturális jelenség, megfigyelt sajátosság az, ami egybefűzi a felvételeket, hanem az a már-már fogalommá vált „vancsós” tekintet, amely a látható valóságot újrateremti, új összefüggésekben láttatja.

A képkészítési szituáció a fotográfia legtradicionálisabb alaphelyzete, a pillanatfelvétel. A fotós a megrendezetlen valóságot rögzíti apparátusával, vagyis ha úgy tetszik, dokumentál. Mivel a téma látszólag a lába előtt hever, nincs más dolga, minthogy szelektáljon, vagyis kiválassza a valóságból azokat az elemeket, amire a néző tekintetét fel kívánja hívni. Ez az a mozzanat, ami a dokumentarista kép szempontjából alapvető fontosságú: a téma és az azon keresztül közvetített mondanivaló pontos meghatározása. Vancsó fotóin viszont maga a téma elveszti jelentőségét, feloldódik a kompozíció egészében. Az összes motívum a kép rendszerének egy elemévé lesz, azt látszik szolgálni. A különböző dolgok – a természeti jelenségek, a tárgyak, emberek – olyan valószínűtlenül pontosan állnak össze egy képpé, mintha egy képzeletbeli színi előadás díszletei lennének.

Vancsó Zoltán nagy mágiája, hogy a környező valóság szubjektum szempontjából befolyásolhatatlan, „kérlelhetetlen” erőit is saját szolgálatába tudja állítani. Ha nem is sokáig, a másodperc egy töredékére, egy felvétel erejéig legalábbis biztosan. Saját tekintetével rendszert teremt a világ amúgy kevéssé rendezett szövetében, amelyet a néző a saját tapasztalataival szükségszerűen kiegészíti. Így válik világossá a képek üzenete, a határozott szembenállás a fogódzók nélküli „embertelen” léttel szemben.”

Vancsó Zoltán művész, a fotográfia klasszikus elemeihez nyúl vissza képeiben.
Számos szakmai díj nyertese (Balogh Rudolf –díj és André Kertész ösztöndíj). Mindemellett 2003-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségi tagjává választotta.
„Szándéktalan fény” című kiállítása előtt az „Állófilmek” és „Egy elrejtett napló megtalált fotói” című kiállításokon találkozhattunk alkotásaival.

A kiállítás március végéig látogatható a Magyar Fotográfusok Házának, André Kertész termében.

A Szándéktalan fény kiállítás honlapja

• Újabb kiállítás a Magyar fotográfusok Házában