Az utóbbi időben hazánkban is felütötte fejét az iskolai mészárlás, ami nem csak az amerikaiak majmolása, hanem mentális zavarok következménye. Figyeld a környezeted, előzd meg a bajt!
Skizofrénia, depresszió, bipoláris zavar – gyakran hallott, ismert kifejezések. Az, hogy mi van a hangzatos nevek mögött, valójában kevesen tudják, ismerik, pedig ezek korai felismerése és kezelése hatásos lehet.
A baj nagyobb, mint gondolnánk. Sajnos általános és bevett gyakorlat, hogy nagyon keveset foglalkozunk mentális állapotunkkal, miközben Magyarországon egyre nagyobb mértékben nő azok száma, akik pszichiátriai betegségben szenvednek. Nem beszélve arról, hogy ma már ott tartunk, hogy minden ötödik felnőtt kezelésre szorulna.
Bár a helyzet már kicsit javult, valószínűleg még mindig tartja magát az az általános vélekedés, hogy aki pszichológushoz jár, az nyilvánvalóan nem normális, pedig ez közel sem fedi a valóságot. Igazából egy jó pszichológus senkinek sem ártana, például akkor, amikor az ember nehéz korszakon megy át (akármilyen okból), hogy segítsen átlendülni az esetleges problémákon. Persze nem abban az értelemben, ahogy az amerikaiak járnak rendszeres időközönként – amint láthatjuk, ez sem válik be mindenkinek, hiszen az ominózus első iskolai vérengzős eset példája is éppen az USA-ból való.
A pszichiátriai rendellenességgel, zavarral élők velünk együtt élnek, dolgoznak, egyetemre járnak, sokszor úgy, hogy fel sem tűnik, ők nem olyanok, mint a többiek. Mindenesetre fontos, hogy ne kezelje őket senki sem „hülyének”, vagy úgy bélyegezze meg, ahogy azt ők nem érdemlik meg. Jellemző volt, hogy egészen a múlt század elejéig a pszichiátriai betegségeket nem is kezelték, hanem inkább börtönbe dugták őket. Ez a legrosszabb, amit tehetünk ma is: ha tudjuk, hogy baj van, de nem teszünk ellene semmit, és inkább elfordítjuk a fejünket. A felismerés kulcsfontosságú. Sosem tudhatod például, hogy aki egy sorral előtted ül valamilyen szemináriumon vagy órán, vajon szenved-e valamilyen mentális betegségben.
A baj akkor van, amikor a neurotikus zavarból valami pszichózist vált ki, valószínűleg ez történhetett a pécsi egyetemi lövöldöző esetében, bár szakértői vélemény hiányában ezt csak találgatni lehet (borderline személyiségzavar). Az illető a határán van annak, hogy úgymond „becsavarodjon”, majd éri valamilyen hatás, amely egyszer csak kiváltja belőle, hogy átlépje ezt a határt; a betegség pszichózisba lép át, ami már egy súlyos tudathasadásos állapotot eredményez.
A felismerés sokszor nehéz, pedig nagy a felelősség a betegek környezetén, nagy a felelősség rajtunk, rajtad is. Nem beszélve arról, akik fegyverhasználati engedélyt adnak gyakorlatilag bárki kezébe, a mentális állapot különösebb vizsgálata nélkül.
Ez azonban nem rajtunk múlik, az viszont igen, hogy ha bármilyen gyanús jelet találunk, ami valamilyen pszichológiai zavarra utal, akkor erről szóljunk az illetékes személynek (iskolapszichológus például általában van, vagy mentális tanácsadás, az egyetemeken pedig ott vannak a pszichológus oktatók). Nem kell feltétlenül képzettnek lenned a mentális rendellenességek tünetei területén, - elég, ha a „gyanús” személy furcsa, különc. Akik ilyen iskolai mészárlásokat terveznek, a tervezésnek általában nyomát is hagyják valahol – blogban, videómegosztókon, chaten és egyéb csevegőprogramokban. Gyakorlatilag szinte mindenkinek van profilja valamelyik közösségi oldalon, ez is árulkodó lehet – mit közöl magáról, milyen képei vannak. Ha valami szokatlant tapasztalsz a környezetedben lévő emberek között, akkor legalább gondolkodj el – lehet, hogy az illető csak rossz passzban van, de lehet, hogy valami komolyabb baj van.
(forrás: Index, fotó: 50plusz )
