Azért azt
már megszokhattuk, hogy a Pixar jó animációkat csinál. A Toy Story-val
kezdődött, majd sorra jöttek a jobbnál jobb munkák. Az utóbbi évek termése
alapján (Némó nyomában, L’ecsó, WALL-E), mára kijelenthetjük, hogy a Pixar név
már önmagában is garanciát jelent. Az I-re a pontot a Fel! (UP!) tette fel.
Már az
első képek és beharangozók is felkeltették a figyelmem, így izgatottan ültem be
a 3D-s szemüvegemmel a moziba. A film előtt egy pár perces, nagyon frappáns és
ötletes animációt vetítettek, ami kellően megalapozta a hangulatot.
A Fel!
főhőse Carl, akinek a film első 10 percében összesűrítve nézhetjük végig az
életét, egészen attól a pillanattól fogva, amikor megismerkedik két nagy, és
egy életen át tartó szenvedélyével: Ellievel, és hogy eljussanak együtt Paradise
Falls-ba, Dél-Amerika legnagyobb vízeséséhez. Az idő azonban elrepül felettük,
és a nagy kaland sosem vehette kezdetét. Ma már Carl haja deresedik, és csak a
falon lévő fényképhez tud szólni, mert Ellie meghalt.
Az öregúr
egyedül él házikójukban, és egy magának való, zsémbes ember lett belőle. Egy nap
azonban rádöbben, hogy mikor, ha nem most valósíthatná meg örök vágyukat:
ezernyi léggömböt köt a házhoz, és felkerekedik, hogy megkeresse Paradise
Falls-t. Nem várt útitársat is kap az útra, a cserkészfiú, Russel személyében, akinek feladata az öregek segítése, mert csak így léphet elő rajparancsnokká.
A másfél
órás játékidő alatt sokféle érzelem húrjait pendítik meg az alkotók: az
önfeledt nevetés mellett bizony van, amikor elszomorodunk, kicsit összeszorul a
szívünk, aggódunk, remélünk, és a végén persze örülünk.
A
karakterek igazi egyéniségek, nem csupán néhány jellemző vonással, hanem
összetett személyiségjegyekkel bírnak, amelyek rendszerint nem gyakoriak a
rajzfilmekben.Carl természetesen nem csak házsártos, mindig morgolódó öregúr,
és Russel sem egy túlsúlyos, béna kisifú, ahogy első pillantásra tűnik.
Az
elsődleges humorforrást kettejük kapcsolatának alakulása okozza, amely a
kezdeti kényszer után szinte apapótlékká alakul át.Emellett
a látványvilág egyszerűen lenyűgöző, a három dimenzió csak emeli a minden
színben pompázó léggömbök és a repülő ház élményét, de végig csak formanyelvi
eszközként, nem pedig harsány, hatásvadász elemként beépítve a történetbe.
Mindenkinek
ajánlom, a szórakozás garantált!
H.Zs.
