Három éve ír. Művei első szériáját megsemmisíti, aztán fejlődésnek indul. Megjelenik az Ígéretek antológiában, s egy évre rá saját szerzői estjén találja magát. Közben tanul, magyar tanár lesz. És író. Talán már most is az.
„A zsidó-keresztény kultúra epikus fejezeteinek méltó helyre emelése, vagy segítség azok munkájában, kik régóta ezen fáradoznak.” – foglalja össze Ordassy Károly alkotói programjának egy részét, a már említett antológia bemutatkozó oldalán. Számára a Biblia egy kiindulópont, melyben megtalálhatóak azok az archetípusok amikből építkezik.
A leporolt történetekben megelevenedik Ádámtól kezdve sok jelentős alak vagy esemény, mai szájíz szerint. Novellái rövid, csattanós szerkezetűek, talán kicsit az Örkényi vizekről. Tervei között szerepel még a görög mitológia hasonló formálása, de nem vallási szempontból, hanem szigorúan filozófiai és történelmi szemszögből.
Célja lényegüket mások számára is újra hihetővé tenni. Műveinek egyharmada viszont a mából merít: feldolgoz mindent, ami a keze ügyébe kerülhet, legyen az hír egy gyilkosságról, vagy akár egy szerencsétlenségben megbúvó társadalmi probléma. Nem idegen tőle az erőszak natúr ábrázolása, legyen az mentálisan kibontakozó, vagy nyersen fizikális. Sőt, legtöbb művében hangadó nyomvonal.
Szecsődy Péter író – aki a beszélgetésen partnere volt – kiemeltnek hangsúlyozta tehetségét a mai periférián lévő, kezdő írók között. És arra a kérdésére, hogy van e művei mögött tudatos menekülési útvonal, Ordassy nevetve csak annyit mondott: „Ha fel akarom akasztani magam, akkor inkább írok valakit, aki felakasztja magát!”
H.Zs.
