A Müpa és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) együttműködésében a filmművészet legendás rendezőinek legszebb darabjaiból álló, új rendezvénysorozat kezdődik. Az első félév 10 digitális vetítése Fábri Zoltán életművéből válogat.

Noha a háromszoros Kossuth-díjas Fábri Zoltán főhelyet kapott a szocialista kultúrpolitika kirakatában, filmrendezői életművét (1952-1983) meghatározták a letiltott forgatókönyvek, ezért milliós nézőszámokat elérő irodalmi adaptációkban mondta el a világról, diktatúrákról és emberi kapcsolatokról alkotott humanista üzenetét. Alapvetően nem volt filmnyelvi újító, mégis, a modern magyar film szimbolikus nagy pillanatait pergetve képzeletbeli mozinkban, alig akad, akinek ennyi erős képsorát összefűzhetnénk a Körhinta (1955) drámai hintajelenetétől A Pál utcai fiúk grundjáig (1968), a Hannibál tanár úr (1956) expresszív stadionjától Latinovits Zoltán őrnagyának abszurd dobozolásáig (Isten hozta, őrnagy úr, 1969).

Az 1953 őszén játszódó történetben Pataki úgy dönt, kilép a szövetkezetből, és Farkas Sándorral, a lányának szánt gazdával a maguk urai lesznek. Mari viszont Bíró Mátét szereti, aki az új szövetkezeti élet elkötelezettje. „Egy nagy szerelem és egy nagy lázadás története” – nyilatkozta művéről a rendező. Az irodalmi alapanyagtól markánsan eltérő forgatókönyvet a központi dramaturgia és a kultúrkormányzat részéről vádak érték, hogy e „banális, polgári szintű Rómeó és Júlia-történet” nem érvényesíti eléggé az „új élet, a szövetkezetesítés igazát”. Fábri ilyen kemény harcok mentén tudta elementáris erővel, természetességgel ötvözni a személyes sorsot és a társadalmiságot, a kátyúk, a sár szociografikus hűségű valóságának megjelenítését az abból felszárnyaló szerelem líraiságával, valamint az idősebb nemzedék „főd a fődhöz házasodik” patriarchális igazságával szemben a belső szabadság, a boldogsághoz való jog morális erejét.
A főiskolás felfedezett Törőcsik Mari kislányos bája, tisztasága, méltóságának szépsége, rebbenő, körben suhanó boldogsága, Soós Imre világgal dacoló izzása, Szirtes Ádám elfojtott, baltát, poharat markoló szilajsága, Barsi Béla konok keménysége Fábri kitűnő színészvezetését dicséri.

Az operatőr, Hegyi Barnabás expresszív világítása, plánozása nélkül nem alakulhatott volna ki Fábri az Aranypolgárt, a francia lírai realizmust, az olasz neorealizmust magyar környezetben egyedileg adaptáló világa, a hinta- és táncképek, az esküvői vonulás, a balta-montázsok lenyűgöző, tiszta szépsége.

Szőts István Emberek a havason (1942) és Radványi Géza Valahol Európában (1947) című filmjei után harmadszor csodálkozhatott rá a világ a magyar filmre. Az 1956-os Cannes-i fesztivál után egy akkor még nagyon fiatal újságíró, Francois Truffaut, a zsűrivel szemben így írt: „itt a nagydíjas film, az én nagydíjasom”.


A Fábri Zoltán retrospektív sorozat további vetítései:

február 13. Hannibál tanár úr (1956)
február 27. Édes Anna (1958)
március 12. Két félidő a pokolban (1961)
március 26. Húsz óra (1965)
április 9. A Pál utcai fiúk (1968)
április 23. Isten hozta őrnagy úr (1969)
május 7. Hangyaboly (1971)
május 21. Az ötödik pecsét (1976)
június 4. Magyarok (1977)

Rendező: Művészetek Palotája

Jegyárak: 1000 Ft


(Forrás: kultura.hu, mupa.hu)