Különleges titkokra derült fény Leonardo da Vinci
világhírű festményein: a Mona Lisa mellett további hat művét vetették alá újabb
tudományos elemzéseknek, majd kimutatták az eddig még nem ismert festékrétegek
összetételét és vastagságát.
A Philippe Walter által vezetett csoport kimutatta, hogy
miként használta a sfumató technikát Leonardo da Vinci a Mona Lisa, az Angyali
üdvözlet, a Sziklás Madonna, A szép fegyverkovácsné, a Keresztelő Szt. János, a
Bacchus és Szt. Anna, illetve A Szűz a Gyermekkel című festményein. A sfumató
technika a füstszerű feloldásra, lágy festésmódra utal.
„Különlegesen finom festékrétegek szolgáltak arra, hogy
lágyítsák a kontúrokat, feloldják az átmeneteket az arcokon a fény és az árnyék
között.
A festményeken szereplő kilenc arcot, köztük Mona Lisa
arcát létrehozó festékrétegek összetételének és vastagságának megállapításához
a röntgensugaras fluoreszcens spektrometriát alkalmazták. Ezzel a kémiai
elemzési módszerrel nincs szükség arra, hogy magából a képből vegyenek mintát.
A kép vizsgált részét röntgensugarakkal világítják meg, és az azok hatására az
anyag által kibocsátott fluoreszcens röntgensugarakat elemzik.
Megállapították, hogy az arcokon lévő árnyékok
visszaadására a mester többféle technikát is alkalmazott, amelyeket minden
esetben az áttetsző festékrétegek finomsága és az adalék színezőanyagok
természete határozott meg.
Az áttetsző részeknél több, alig 1-től 12 mikronig
(ezredmilliméterig) terjedő, szabad szemmel nem látható rétegben vitte fel az
anyagot, végül 30-40 mikronnyi vastagságig növelte a réteget.”- írja az MTI
honlapján.
Mona Lisa ennek ellenére máig az egyik legrejtélyesebben
és a legtitokzatosabban említett alkotása a reneszánsz korának. Az 1503-1506
között készült festmény ma is a párizsi Louvre tulajdona, ahol aprócska mérete
(77 x 53 cm)
ellenére az egyik legnagyobb érdeklődéssel és látogatottsággal bír.
(Forrás: Mti, Kultúra)
