A Magyar Nemzeti
Galéria újabb időszaki kiállítással jelentkezik, mely az év
végéig, december 31-ig látogatható. A kiállítás, mely a
„Modern magyar litográfia 1890–1945” címet viseli a magyar
litográfiákat, azaz kőnyomatokat mutat be a XIX. és XX.
században.
A litográfia, mely a
zsír és víz taszításán alapuló síknyomásos sokszorosító
eljárás kedvelt grafikai technikává vált a XIX. században.
A
Magyar Nemzeti Múzeum a következőképpen nyilatkozik a
litográfiáról:
„A litografálás, ami korábban nyomdai
feladatnak számított, a század végén bekerült a művészek
érdeklődési körébe. Úttörő szerepet játszott a művészi
kőnyomat területén Rippl-Rónai József, aki Párizsban, a Nabis
körében ismerkedett meg az eljárással, majd hazatérését
követően is számos lapot készített. Kísérletezésének
eredményeit fontosnak tartotta, próba- és fázisnyomatait a
múzeumnak ajándékozta. A 20. század első éveiben a gödöllői
művésztelep alkotói közül Körösfői-Kriesch Aladár és Zichy
István litográf krétával és tollal készített lapjain a japán
fametszetek hatása ismerhető fel, éppúgy, mint Kövesházi Kalmár
Elza dekoratív, lírai hangvételű művein.A nyomdászat
oldaláról érkezett a grafikai művészet területére Helbing
Ferenc, aki litográfus-mesterként indult, majd az Iparművészeti
Iskolában az alkalmazott grafikai oktatás megszervezője, s később
igazgatója lett. A litográfia népszerűsítésének feladatát
vállalta 1903-ban a Könyves Kálmán Műkiadó Rt., amikor neves
művészeket kért fel arra, hogy egy-egy kőnyomatot készítsenek.
A kiadó célja - amellett, hogy üzleti lehetőséget látott a
grafikák terjesztésében - a magas művészi színvonal
biztosítása, a grafika elismertetése, és a kevéssé tőkeerős
polgárságnak a műpártolásba való bevonása volt. A vállalkozás
eredményeként született lapok (Vaszary János: Omnibusz
megállóhely, Fényes Adolf: Falu, Ferenczy Károly: Tájkép -
Márciusi est) a korszak kőnyomat-termésének legjavát mutatják.”
A világháború
lecsengése után, a boldog békeidőkben harmóniát keresve a hit
felé fordulva jelentek meg Krón Jenő húszas években készített
litográfiái (pl. A férfiak).
A húszas évek igazán kedveztek
a grafikának, hiszen megjelentetésével és terjesztésével is
foglalkozni kezdtek.
„A műkereskedelmi célra készült
litográfiákat a kiállításon Vaszary János Kelet és Nyugat című
kompozíciója és Csók István lapjai példázzák. Ugyanebben az
időszakban a francia orientáltságú művészek közül is néhányan
a párizsi képzőművészek körében kedvelt technika felé
fordultak. A modern párizsi éjszakai életet jelenítette meg
Toulouse-Lautrec szellemében Vértes Marcell Dancing című mappája
lapjain, a párizsi tanultságú Márffy Ödön pedig a cirkusz
életét ábrázolta litográfiáin. A II. világháború előérzetét
és megrázó tapasztalatait Zilzer Gyula és Gross Bettelheim Jolán
drámai erejű, látomásos hangvételű kőnyomatokban dolgozta
fel.” - írja a Magyar Nemzeti Galéria honlapja.
A kiállítás
december 31-ig nézhető meg a Magyar Nemzeti Galéria (1014
Budapest, Szent György tér 2.) II. emeletén, hétfő
kivételével naponta 10.00 - 18.00 óráig.
A Magyar Nemzeti
Galéria honlapja
