Mindennapjaink során számtalanszor halljuk a kifejezést, tudjuk, hogy miről szól, de a valós jelentéséről cseppet sem tudunk, de hát mi is az a feng shui igazából?

A feng shui az utóbbi néhány évben terjedt el, tulajdonképpen egy kínai térrendezési módszer, amely alkalmas arra, hogy a bennünket körülvevő teret lakhatóbbá, kellemesebbé, kényelmesebbé tegyük. A feng shui elveinek egy része könnyen érthető és gyakorlatias, míg más irányelvek inkább mágikus elrendezésüek. Mindenesetre ez a keleti rendszer Európában is működik, napjainkban számos ember használja. Rendbejött emberi kapcsolatok, javuló egészség, sikerek jelzik a feng shui-térrendezés hatását, de vajon miben rejlik a sikeressége?

Az ősi Kínában az emberek falvaikat, városaikat, házaikat nagy körültekintéssel építették. Megfigyelték a természetet, felhasználták tapasztalataikat a megfelelő hely kiválasztásához, az építkezéshez és a temetkezéshez – az életük részévé vált. Környezetüket a természet változásaiban és rendjében megnyilvánuló törvényszerűségek alapján, azokkal összhangban használták fel és alakították céljaikhoz. Kezdetben pusztán a túlélést szolgálta, később a gazdagság és a sikeresebb élet hajszolása vált uralkodóvá. A császári palota kiváltsága volt a „földtudomány” (地理 di li, szó szerint: a föld mintázatainak tanulmányozása) ismereteinek birtoklása. Az ősi mesterek szűkszavúak voltak, megesett, hogy csak halálos ágyukon adták át titkos formuláikat a világegyetem megismeréséről és lehetőségeinek kiaknázásáról. Írásos művek ritkán születtek, s az idők során többjük katasztrófák következtében vagy politikai okokból eltűnt, nem maradt az utókorra.

Szerencsére nem minden mester gondolkodott így, különben ma sem tudnánk semmit az ősi módszerekről. Tapasztalataikat klasszikusokban, útmutató könyvekben, verses költeményekben jegyezték le olykor világosan és egyszerűen közölve a tényeket, máskor rejtvényekbe burkolva a lényeget. Korunk hiteles mesterei és tanárai ezek alapján oktatnak, ezekből a forrásokból dolgozták ki a tananyagaikat. Sokan kiegészítették az ősi tanokat saját meglátásaikkal, újkori megfigyeléseik eredményeivel. Új módszerek is születtek hagyományos alapokon, összhangban a régi nagy mesterek szellemi örökségével.

A hagyományos, Kína őskorába visszanyúló metafizikai módszereket az elmúlt évtizedekben számos tudós, kutató vizsgálta kulturális, filozófiai, társadalmi, építészeti, matematikai, földrajzi, földtani, környezettani szempontokból – vagyis a ma elismertnek tekintett tudományokon keresztül. Még a kvantumelméletben is felismertek párhuzamokat az ősi keleti tanításokkal. Meglehet, hogy a keleti metafizikai fogalmak nem közismertek, nehezen érthetőek a nyugati ember számára, de módszerei egyáltalán nem misztikus trükkök, varázspraktikák. Sokkal inkább ésszerű, logikus alapelvekre épülő eljárások, akárcsak napjaink elismert tudományos vívmányai. Tapasztalatokon, megfigyeléseken, kísérletezéseken keresztül fejlődtek, akárcsak az elismert tudományok. A fengshui kutatása a világ, a valóság és önmagunk alaposabb megismerésével jár együtt, érdemes figyelmet szentelni rá.

A feng shui alapelveiről és fogalmairól a Qi-ről, a három erőről, a Jin és Jang-ról, az öt változó állapotról és a nyolc trigrammról pedig még nem is beszéltünk.