A XVIII. század két legismertebb és legtehetségesebb
festőinek kiállítása tekinthető meg 2010. február 28 -ig a Magyar Nemzeti
Galériában.
Maulbertsch és Winterhalder, azaz mester és tanítványa
a barokk szellemiségében mutatkoznak meg.
Franz Anton Maulbertsch az osztrák festő, akinek alkotásaival, így
freskóival és falfestményeivel a monarchia területén mindenfelé találkozhatunk.
Első műveit (sümegi mennyezet- és falképei, komáromi elpusztult festményeinek
vázlatai, bogoszlói, székesfehérvári, győri freskói) még eleven lendület,
gazdag, szemléltető ábrázolásmód, mozgalmas formaadás, ragyogó színezés, az
érzelmek megragadó, drámai kifejezése jellemzi.
A hetvenes
évektől kezdve azután Maulbertsch stílusa fokozatosan megmerevedik; műveiben a
kompozíció szilárdabb, világosabb lesz. Eleven mozgalmasság helyett szigorú
körvonalak, szűkszavú formaadás, hűvös színezés jellemzik késői alkotásait (a
győri Szt. István vér¬tanú legendája mennyezetkép, a pápai, az egri líceumi
kápolna mennyezetképe, stb).
Ez a stílusbeli változás (fejlődés) azonban korántsem Maulbertsch egyéni
sajátja. A korszak csaknem minden festőjére többé-kevésbé jellemző, s a
társadalomban végbement változásokkal függ össze.
A barokk-kor
illuzionisztikus, dekoratív mennyezet-festészete a katolikus restaurációt, s
azon keresztül a feudális monarchia megerősítését szolgálta. Ez a mozgalom a
XVIII. század végére azonban elvesztette létjogosultságát, kiégett.
Ez az ellentmondás jellemzi lényegében a
késő-barokk hazai mestereit, azokat a festőket is, akik az osztrák példaképek
nyomán a XVIII. század második felében maguk igyekeznek megoldani az egyre
nagyobb számban adódó feladatokat, s műalkotások sorával gazdagították
hazánkat. Ez követhető nyomon Maulbertsch késői művein is: alakjai a
korábbiaknál jóval precízebbek és egyben szárazabbak, a színek sem olyan
elevenek, az előadásmód prózaibb, tárgyilagosabb, de az ábrázolás ugyanakkor
sokkal plasztikusabb, nyugodtabb és világosabb, kiérleltebb. Már beérett
mesterségbeli tudása és alkotói igényessége is új kifejezési formák irányába
terelik figyelmét.
Mintegy négy évtizedes magyarországi munkássága a legjelentősebb hazai barokk
(rokokó) freskófestővé avatta. Művészi pályafutása freskójelzeteivel jól
követhető, számos festménye azonban sok tanítványa és utánzója miatt nehezen.
Tanítványa, Josef Winterhalder. A dél-német származású, Znojmóban letelepedett
Maulbertsch-tanítvány (sőt, virtuóz utánzó) egyik legnagyobb, késői
vállalkozása volt a szombathelyi székesegyház kifestése, amikor is az
oltárképeket még Maulbertsch készítette; halála után Winterhalderre maradt a
mennyezetfreskók kivitelezése mestere vázlatai alapján.
A templomot 1945
tavaszán bombatalálat érte; ekkor nemcsak mennyezetképei pusztultak el, hanem a
barokk berendezés is súlyosan megsérült. A főoltár hatalmas Vizitáció-képét
több száz darabban menekítették múzeumba, és csak a közelmúltban vált lehetővé,
hogy megkísérelhessük helyreállítását. Erről a heroikus restaurátori munkáról
is számot ad a kiállítás.
A közel 96 festmény, rajzok és rézkarcolatok, illetve 20 leltári dokumentum
nagy értékkel bír, hazánkban még nem volt példa ilyen volumenű kiállításra.
A művek egy része más múzeumokból érkezik, így a New York-i Metropolitanből és
a bécsi Albertinából. A kiállításra mindemellett a Szombathelyi Egyházmegyei
Gyűjteményből és Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményéből válogatták
össze az anyagot.
„A brnói művészettörténészek által válogatott Winterhalder-kollekciót idén
nyáron Langenargenben, Maulbertsch szülővárosában láthatta a közönség,
Budapestről pedig továbbutazik Olomoucba.
Még tizennyolc külföldi kölcsönzőtől
kértünk és kaptunk Maulbertsch-műveket - New Yorktól Gyulafehérvárig -, a
mozdítható életmű legjavát. A katalógusban és a kiállításon igyekszünk
közvetíteni a megértésükhöz feltétlenül szükséges történeti-művészettörténeti
ismereteket. Ám a virtuóz, színpompás alkotások élménye önmagában is vonzó
benyomásokat kínál a 18. század második felének késő barokk modernizmusáról.”-
írja a Magyar Nemzeti Galéria honlapja.
A kiállítás kurátorai: Jávor Anna és Boda Zsuzsa.
Az időszaki kiállítás 2010. február 28 -ig látogatható a Magyar Nemzeti
Galériában (1014 Budapest, Szent György tér 2.), hétfő kivételével naponta
10.00 - 18.00 óráig.
A Magyar Nemzeti Galéria honlapja
