Nemrég arról írtunk, egy kis ügyességgel hogyan varázsolható a háztartási hulladékból például ékszer. Létezik azonban egy másik módszer is: vigyél belőle kevesebbet haza, és ne dobd ki a megunt ruhát sem!
Általában nem szoktunk belegondolni, hogy ha veszünk valamit, mennyi minden kerül utána a kukába. Például vásárolsz a boltban hálós narancsot. A gyümölcs elfogyasztása után a narancs héja és a műanyag háló is a kukában végzi – de ezt mindenki természetesnek veszi. Természetesen a hálós narancs megvásárlásakor a pénztárnál a hálót is kifizeted, majd utána a szemét elszállításért is fizetsz, tehát pénzügyileg ez nem egy kifizetődő tevékenység. Azzal viszont spórolhatsz, ha a csomagolást próbálod mellőzni.
Bár sokan szeretik a szupermarketek, boltok kényelmes és csillogó világát, mégis így esnek a legnagyobb csapdába. A nagybevásárlást intéző, üveges tekintettel, céltalanul bolyongó, bevásárlókocsit tolók könnyen elcsábulnak mindenféle haszontalan vacaknak. Az ember végigtolja a kocsit a sorokon, hopp, ebből egy majd jó lesz valamire; ó, ez most akciós, veszek belőle rögtön hármat. Ezt a hibát könnyen ki lehet küszöbölni: először is célszerű, ha otthon körülnézünk, és összeírjuk egy cetlire, mire van valóban szükségünk. Így még csak elfelejteni se fogunk semmit, és nem veszünk három felvágottat, mert most akciós – hiszen az romlandó. A legjobb, ha piacon szerzünk be mindent – lehet, hogy ez nem olyan trendi, de az áru sokszor szebb és frissebb, ráadásul mi döntjük el, mibe csomagoljuk. Otthonról vihetünk vászonszatyrokat, amelyek tökéletesen megfelelnek erre a célra. Ha mégis a szupermarket a nyerő, akkor inkább olyat válasszunk, ahol van húspult, sajtpult. Nyilván ezeket is be kell csomagolni, de ehhez legalább nem használnak olyan mesterséges anyagokat, mint a „védőgázas” csomagolású termékeknél.
Ha ez túl macerás, akkor egyszerűbben is tehetsz valamit a környezetért: mindig legyen nálad egy vászonszatyor – ez kicsire összehajtható, bármelyik táska aljában elfér. Így még akkor is lesz mibe pakolnod, ha nem tervezted, hogy boltba mész. A nagyobb áruházláncok csak úgy ontják a vásárláshoz a műanyag szatyrot, ráadásul ingyen, tehát még ezzel sem ösztönöznek arra, hogy esetleg mást használjunk. Általában szeretik rányomni az összes zacskóra, hogy biológiai úton lebomló, de ezt valahogy kevésbé tudom elhinni. Ha igaz is, akkor is kevesebbet kell lebomlasztani, ha nem ezekben cipeled haza az ételt. Más a tészta mondjuk, ha ruhát vásárolsz: ott a ruhához automatikusan jár a reklámtáska. Valószínűleg nagyon furcsán néznének, ha szólnál, hogy „kössz nem”, és előkapnál egy vászontáskát – bár a bevállalósak ezt is kipróbálhatják.
Persze nem csak a hulladékkal lehet spórolni. Gondoljatok például a papírra: iskolai feladatok, beadandók, tananyagok nyomtatásánál sokat takaríthatsz meg (nemcsak pénzben, hanem helyben is), ha a papír mindkét oldalát használod. A papír más formájában is sokszor végzi a szemétben, például ajándékcsomagolóként. Ahol kisgyerek van a családban, ott az ember hajlamos elcsábulni egy-egy édes csomagolópapír láttán, és már kerül is be a kosárba a termék. Pedig ezt is meg lehet oldani egyszerűbben: kedves kis zsákok varrhatók erre a célra; bár ez kissé időigényes, de a gyakorlott kezeknek nem egy megerőltetés.
És végül, sokan hangsúlyozzák, hogy a már nem használt ruhákat sem érdemes kidobni. Az ilyenkor szokásos „add rászorulóknak” felszólítás nem mindenkinek nőtt a szívéhez, de van más módja is, hogy megszabadulj a felesleges, megunt, kinőtt göncöktől. Például add oda a tiéd, és helyette vidd másét – ezt honosította meg a cotcot is. Attól függően, hogy mennyi ruhadarabot szánsz a cserére, annyit is vihetsz majd haza. Majdnem olyan, mint a turkáló, csak itt nem pénzért megy semmi, hanem csakis csere-alapon. Ennél klasszabb megoldást aligha találhatnál, ráadásul az akció végén megmaradt cuccokat karitatív szervezetekhez juttatják el a szervezők. Ez a fajta cserebere különösebb nehézségek nélkül is megszervezhető – akár egy nagyobb baráti társasággal, sulin belül, bárhol, csak egy kis szervezés kérdése az egész.
(fotó: cotcot)
