Itt a tavasz, ledobjuk a nagykabátot, hamarosan jöhetnek a lengébb öltözetek is. Vajon tényleg ciki a téli napfénymentes élet után a szoknya alól kivillanó hófehér láb?
Barnuljunk vagy ne? Pár éve még hanyatt-homlok menekült tél vége felé az aktuális divatot követők csapata a szoláriumszalonokba, hogy megszabaduljon fakó bőrszínétől, és átvegyüljön a sokszor már ízléstelenül barna bőrfelületbe. Sajnos hozzánk minden egy kicsit később érkezik, és később is távozik, valamint olyan szörnyűségek ütik fel fejüket és vésik be magukat tartósan a köztudatba, mint hogy a tetovált szemöldök és a 10 centis műköröm szép, vagy hogy a hófehér bőr totálisan ciki.
Úgy tűnik, a divat most már mást diktál: mostanság főleg a pin-up stílus új képviselőinek köszönhetően már akár divatosnak is mondhatjuk a fehérebb bőrt, de már amúgy sem trendi évek óta a szénné szolizott műlány kategória. Mindennek a mértékletesség a titka: az előbb felsoroltakat is lehet anélkül tenni, hogy az ember előbb-utóbb barbie babává váljon.
Van, aki alapjáraton irtózik a sápatag bőrtől, és ezért rohan az első napsugarak megjelenésével azonnal a szoláriumba, vagy keni magát bőszen a különböző barnító krémekkel. Nem árt azonban körülnézni, ha máshol nem, hát környezetünkben, hogy megállapíthassuk: vajon tényleg olyan fehérek vagyunk? Nem az a kérdés, mennyi színt vesztettünk nyár óta, hanem bőrünk természetes alapszíne. A valóban nagyon fehérek azért nincsenek olyan nagyon sokan, így lehet, hogy a pánik teljesen felesleges. Érdemes fontolóra venni, hogy ha mégsem vagyunk olyan fehérek, akkor könnyebben barnulunk. A fokozatos barnaságot mesterséges barnítók nélkül is el lehet érni: jó időben sokat kell a napon, levegőn lenni, május környékén pedig a kevésbé veszélyes órákban már lehet napozni, ha a hőmérséklet is engedi.
Sokat lehetne arról vitatkozni, hogy melyik a károsabb: a napsugárzás vagy a szolárium. Korábban az utóbbit tartották egészségesebbnek, mára azonban fordult a kocka: úgy tűnik, mégiscsak a nap a nyerőbb, bár kétségkívül sajnos egyik sem mondható egészséges megoldásnak. Ami miatt a szolárium egészségtelenebb, az az, hogy jóval kevesebb UVB sugarat tartalmaz, ami azért káros, mert szükségünk van erre a sugárzásra is (amellett, hogy káros hatása is van). Az UVB sugarak segítik a bőr védekezőképességének kialakítását a mélyebb rétegekig ható UVA sugárzással szemben. A bőrrákkal, szembetegséggel (szürkehályog) való fenyegetettség főleg azokat érinti, akik fiatal koruktól kezdve használják rendszeresen a barnító berendezést. Elrettentő példát mindenki látott már, de érdemes számolni az idő előtt ráncosodó bőrrel is. Nem túl szép látvány egy ötvenesnek kinéző harmincas; persze a túlzott napozás is ugyanezt a hatást váltja ki.
A krémekkel csupán egy baj van: a legtöbbször furcsán hat az így elért szín. Kimondottan látványos, ha valaki barnító krémeknek köszönheti barnaságát, főleg ha ez foltos formákkal, vagy természetellenes színekkel ötvöződik – okkersárga, narancssárga…
A kulcsszó a természetesség. Aki igazán fehér, az nagyon jól tudja, hogy kb. fél éves szolizással érheti el azt a színt, ami másnak az alap, és még ekkor sem biztos, hogy mondjuk nem ég ropogósra a napon adott esetben a tenger mellett. A kerolos beütésű bőr szép, de akit a természet porcelán bőrrel áldott meg, annak felesleges mindenáron csokibarnának lennie. Ízlés kérdése, de a fehér manapság már semmiképpen sem csúnya!
A mértékletes napozás vagy szoláriumozás mondhatni éppen annyit árt, mint használ, így ha nem süttetjük túlzott mértékben magunkat, mindkettő megfelelő lehet. Ha valaki a szolizást választja, érdemes azért belegondolni abba, hogy a káros napfény őt is éri, ráadásul nem is keveset – ezt ugyanis nem lehet kikerülni.
(fotó: cotcot)
