Amennyiben megbetegszünk, esetleg kórházba kerülünk, számos tényezővel kell számolnunk az orvostudomány megszokott kezelésein túl, melyek befolyásolhatják gyógyulásunk menetét. A gyógyulás szempontjából célszerű megkülönböztetni a folyamat biológiai, pszichológiai, kulturális és környezeti komponenseit. Habár a gyógyulás folyamatát meghatározó elemek nem tekinthetők különálló vagy részhalmazoknak, sokkal inkább mechanizmusaikban összefonódó tényezők, hiszen a különböző tudományterületek határai elmosódni látszanak. Ennek ékes példája a pszicho-neuro-immunológia területe, mely pszichológiai és immunológiai kölcsönhatások kereteiben magyarázza az egészség megőrzését, illetve a gyógyulás hatékonyságát.

A kórházban átélt stressz mértékét gyakran tekinthetjük gyógyulásunk ütemének előrejelzőjének. Holmes és Rahe alkalmazkodási skálájában a baleset vagy betegség okozta stressz erőssége a hatodik legnagyobbnak számít, tehát az emberek kórházi körülmények között erős szorongáskeltő helyzetbe kerülnek. Ennek a helyzetnek a szorongásszintje alapvetően befolyásolja az immunrendszer aktivitását (Anderson, 2002). A gyermekek szorongásszintje kórházban még magasabb lehet, mivel a vizsgálatok okozta fizikai fájdalmakon túl külön pszichés megterhelést jelent a családtól való elszakadás élménye (szeparációs szorongás). Továbbá náluk még nem alakult ki teljes mértékben a megküzdés képessége. Még a serdülőkorú gyermekek megküzdésében is nagy szerepet játszik a szülő, illetve a társas környezet hatása.

Kopp Mária (2001) meghatározása alapján az ember és környezete közötti kölcsönhatás folyamatában az újszerű, magatartási választ igénylő helyzeteket stresszhelyzetnek nevezhetjük. Szűkebb értelemben csak azok a helyzetek minősülnek stresszhelyzetnek, amelyeket aktivitással kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak minősítünk. Azokban a családokban, ahol a szülők a gyerek minden igényét lesik, a gyerek kevesebb pszichológiai kihívással találkozik, így megküzdési stratégiája lassabban alakul ki. A stresszel való megbirkózással kapcsolatos legfontosabb tényezők közül a társas támogatásnak hatalmas szerepe van a gyógyulási folyamatokban. A társas támogatás, az odaforduló, elfogadó magatartás az orvos vagy környezet részéről a beteg fizikai állapotát sokszor nagyobb mértékben befolyásolja, a stressz pedig negatívan hat a gyógyulási tendenciákra.

Megannyi kutatás indult annak tisztázására, hogy a gyermekek és szüleik pszichológiai és emocionális szükségletei mellett milyen hatással van a kórházi környezet a betegek állapotára. A kórházi környezet kialakítása nagy fontosságú, ugyanis a rossz környezet alapvetően közrejátszhat abban, hogy a beteg magát kiszolgáltatottnak, helyzetét pedig reménytelennek lássa. Ennek eredményeképp nő a betegek szorongásszintje, és frusztráltak lesznek (Ortega-Andeane, 1991, idézi Blumberg és Devlin, 2006). Környezet-pszichológusok a környezet gyógyulásra gyakorolt hatását vizsgálták, és azt találták, hogy a kórterem berendezettsége és az onnan nyíló kilátás hatással van a gyógyulás ütemére. Blumberg és Devlin (2006) ismertetése alapján a környezet bizonyos sajátságainak és a társas helyzeteknek az alakításával nem csak megállítható, de még csökkenthető is a stressz fokozott megjelenése, illetve a betegek által tapasztalt aktuális szorongásszint.

A gyógyítás teljes hatékonyságának elérése érdekében a szakértők a konvencionális gyógyászati módok (mint gyógyszeres kezelés, vagy technikai vívmányok) kiegészítését javasolják a kórházi környezet kivitelezésének átalakításával. A gyermekek kórházi körülményeinek tárgyalásakor az egyik legfontosabb tényező, amit figyelembe kell vennünk, hogy a gyerekeknek más kórházi környezettel kedvezhetünk, mint a felnőtt betegeknek. Hall (1990, idézi Blumberg és Devlin, 2006) az egészségügyi tendenciák áttekintésében hangsúlyozza azt a tényezőt, miszerint a beteg gyermek továbbra is kifejezetten aktív. Az ilyen gyerekeknek szükségük van arra, hogy játszhassanak, továbbá hogy felépülésük után folytathassák az iskolát. A kis betegek sokkal érzékenyebbek a fizikai környezetre, mint a felnőttek. Esetenként a furcsa, új, szokatlan dolgok, amikkel egy kórházban találkoznak, ijesztően hathatnak rájuk, ezért is fontos a kórházzal kapcsolatos jó benyomás kialakítása. A gyermekek kórházi tartózkodásában és az átélt szorongásban kiemelt fontosságúak a következő tényezők: a szülő jelenléte, jelzések egyszerűsége és érthetősége, serdülőknél a privát szféra megteremtése stb. Ezen tényezők egyszerűen orvosolhatóak a környezet megfelelő kivitelezésével (Blumberg és Devlin, 2006).

Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai tehát rámutattak arra a tényre, hogy a kórházban történő gyógyulás ütemére felnőtteknél is, ám kiváltképp gyermekeknél rendkívül jelentős hatással lehet a kórházi légkör, környezet, a szociális támogatás mértéke, illetve az olyan aktivitások megléte, amelyek ingerekkel látják el a betegeket. Ennek hatására számos egészségügyi intézményben fedezték fel a művészetterápiás foglalkozások, gyermekeknél pedig a szórakoztató programok (például bohócdoktorok) fontosságát. Remélhetőleg ez a tendencia tovább gyűrűzik majd hazánkban is, és egyre szélesebb körben ismerik fel a pszichológiai tényezők és a gyógyulás közti kapcsolatban rejlő lehetőségeket.

(Kép: Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány)