Baricz Kati kiállításával találkozhatunk a Magyar Fotográfusok Házában egész március 21-ig.
„Baricz Kati az utolsó mohikánnők egyike a hagyományos fotográfia egyre kisebbre zsugorodó rezervátumában. Képei semmi másról nem szólnak évtizedek óta, csak arról, megérintette-e lelkét valamilyen módon az, amit fényképez, s ha igen, miként. S minek utána Baricz Kati egyenes ember, érzelmeit nem takargatja, ezért fotóin is mindig magáról beszél, bármit is fényképez. Most is. Aki ismeri Kati korábbi munkáit, könyveit, biztos meg fog lepődni mostani portréi láttán. És ez jó.”- nyilatkozta Kincses Károly, fotómuzeológus.
A 2007-ben Érdemes művész díjat kapott Baricz Katalin a következőképpen mesél a gÉN-ről:
„…1948-ban születettem, Lengyeltótiban. Anyám szerette volna, hogy tanár, vagy orvos legyek, én pedig elhatároztam titokban, hogy fotográfus leszek…és BARICZ KATI lettem.
A csodamasinámmal sokfélét megörökítettem saját örömömre, főként embereket.
Na nem mindegyeiket, csak aki tetszett nekem.
Ez az én SZÜRtREALIZMUSOM.
Közel ötven éve rögzítem szubjektív világomat.
Tavaly karácsonykor azt súgta nekem valami:
Ezen az ünnepen nem leszel egyedül, fotózz gyermekeket!
Hallgattam rá. Így lettem nagymama 2009 tavaszára.
…hogyan marad meg gyermeked arca általam a jövőnek?
Képeim egyszerűek, szinte mint anno az igazolványképek, melyeket nagy műgonddal valaha a szakma mesterei készítettek. Modelljeim komolyan a lencsébe néznek, tekintetük zavarba ejtő. Arcok az örökkévalóságnak. Gyermekednek ezt az arcát talán nem is ismered, talán nem is őriznéd meg. A képeken egy pillanatra megállt az idő egy őszes hajú néni által.
Együttlétünk felejthetetlen lenyomatai.
KÉP - MÁS. Nem az igazi…az igazi él és állandóan változik.
Vajon idővel hogyan fogja nézni önmagát?
A jelen, a pixelek világa elsöpri a hagyományos technikák nagy részét, és vele együtt az ember kénytelen a lelkét is átadni az újnak.
Pusztítunk? Fejlődünk? Szenvedünk? Felejtünk? Rohanunk?...és nem akarunk?
Ember teszi ezt ősidők óta, más hullámhosszon és időben.
Hagyományőrző vagyok, ragaszkodom, Ilyenek gÉNeim. Élek vele.
Üzenet:
A nagymama jól van.
A nagymama boldog.
A nagymama még alkot,
…és reméli,
nem csak saját örömére.”
A kiállítás március végéig látogatható a Magyar Fotográfusok Házában (1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.)
A kiállítás honlapja http://www.maimano.hu/kismano/20100204_baricz/index.htm
