Evan, a minden6ó
2007-08-09
| |
 |
Nem véletlen, ha a film címe ismerősen cseng, hiszen pár éve láthattuk A minden6ó című alkotást, amikor is Isten (Morgan Freeman) a folyton elégedetlenkedő Bruce Nolan-t (Jim Carrey-t) úgy leckéztette meg, hogy egy hétig rábízta a mindenhatóságot, mondván, ha tudja, csinálja jobban. Evan, a minden6ó azonban nem az előbbi film folytatása, hanem egy teljesen különálló történet, így most nem találkozhatunk a gumiarcú színésszel, viszont Morgan Freeman maradt továbbra is az Isten, aki ezúttal Evan Baxter (Steve Carell) életét forgatja fel alaposan.
Evan, miután megnyerte a képviselőválasztást, a hírolvasó széket és Buffalót hátrahagyva feleségével és három fiával egy virginiai városba költözik, ahol kongresszusi képviselőként megkezdheti politikai pályafutását. Politikusként mi más lehetne a célja, mint hogy részese legyen egy jobb világ kialakításának. Ehhez Isten segítségét kéri. Bár ő maga sem gondolta volna, imája meghallgatásra talál, és a válasz sem marad el. A filmben megkapjuk a választ, hogy mitől is lesz jobb a világ. Előtte azonban még sok víz lefolyik, de most nem a Dunán. Isten személyesen megy el Evan-hez, és arra kéri, építsen egy bárkát családja és barátai számára egy hatalmas özönvíz előtt. Főhősünk persze kétkedve fogadja a furcsa idegent, de annyi égi jel után be kell látnia, hogy nincs mit tennie, a bárkát bizony meg kell építenie. Így a munkához hozzá is lát. Ezzel még nem is lenne semmi gond, ha nem menne a hivatali teendői rovására, ugyanis a modernkori Noé bárkája történetéből nem hiányozhatnak a párosával flangáló állatok sem, akik még az irodába is követik Evant. A legnagyobb gondot azonban a férfi külseje jelenti, hiszen Isten nem csak a faanyagot és a szerszámokat bocsátotta Evan rendelkezésére a bárka megépítéséhez, hanem az ehhez illő külsőt is. Nagy szakáll, hosszú haj, amit hiába is vág le, az újra és újra visszanő, na és persze az öltönyt is elfelejtheti, abban mégsem lehet barkácsolni, így marad a köpönyeg. Természetesen Evan környezete, a családja, a munkatársai mindezt megrökönyödve fogadják. A bárka szépen lassan megépül, annak ellenére, hogy ez bizony nem mindenkinek tetszik. De nem lenne vígjáték, ha nem ’hepiend’ lenne a vége, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, ahogyan a rossz a büntetését. És ami a legfontosabb, végül, magától az Istentől kapjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy mitől is lesz jobb a világ.
A film minden idők legdrágább vígjátéka, amelynek gyártási költsége 175 millió dollár volt, és a premier hétvégéjén Amerikában 32 millió dollár máris visszakerült a kasszába. A kritikusok azonban nagyon lehúzták a produkciót, mondván a hatalmas költségvetés - amelyben nagy szerepe volt annak, hogy rengeteg állatot vonultattak fel a filmben - egyáltalán nincs egyenes arányban a poénok számával és súlyával. Reméljük, az effajta vélemények nem befolyásolják a hazai mozilátogatókat, akik majd a film megnézése után eldöntik, hogy szerintük vicces volt-e, vagy sem. Dzerintem vicces volt. Igaz, láttunk már ennél jobb vígjátékot is, ütősebb poénokkal, de mindent egybevetve jó film volt, amiért érdemes beülni a légkondicionált moziterembe egy forró, nyári estén.
Kép: port.hu
Kádár-Tóth Enikő
|
