A kötetben szerepel  többek között Balassi Bálint, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós és még sokan mások.

Középiskolai tanulmányainkra visszagondolva tudhatjuk, hogy legtöbbjük korai halált halt, többen önkezükkel vetettek véget életüknek, és szinte mindannyiuk rendkívüli érzékenységgel bírt, reagált a környezetére. Kedvenc verseinket olvasva kisejlik ugyan a költői lélek, de a könyvet fellapozva fény derülhet eddig csak sejtett momentumokra, esetleg összetettebb képet alkothatunk a művészekről.

Kölcsey Ferenc esetében például megtudhatjuk, hogy a költőt megpecsételő vakság oka miben keresendő. Czeizel szerint ő is megkapta az 1794-ben Közép-Európában végig pusztító himlőt. A járványban megbetegedettek 40%-a nem élte túl a fertőzést, és nagy volt az esély, hogy a gyermek Kölcsey is erre a sorsra jutott volna. Ebbe a bábája azonban nem akart beletörődni, és rávette a gyermek szüleit az általa ismert népigyógymód alkalmazására.
Behevítették hát az otthoni kemencét, kb. 60-70 fokosra, majd a bába, szorosan mellére szorítva az akkor már eszméletlen fiút, bebújt a kemencébe. A néphagyomány szerint a kintieknek hét Miatyánkot kellett elmondani, és ezek alatt a forróság hatására kipattannak a hólyagok, aminek köszönhetően állítólag a szokásosnál gyakrabban életben maradnak a kezeltek. Az 5. Miatyánk után Kölcsey magához is tért, ezt meghallva az édesanyja kinyitotta a kemence ajtaját és ekkor állítólag egy égő szénparázs csapódott a gyermek jobb szemébe.
A bába szerint a bajt az okozta, hogy nem várták meg a hét Miatyánkot…