A vámpír, a vérfarkas és Júlia - Napfogyatkozás kritika
2010-07-04
| |
 |
Az Alkonyat-hisztéria a soron
következő, harmadik rész megjelenésével, a Napfogyatkozással erősebb,
mint
valaha: Amerikában tinik ezrei vertek tábort a bemutató előtti nap a
mozik
előtt, hogy elsőként lehessenek szemtanúi a vámpír-ember-vérfarkas
szerelmi háromszög
újabb fordulatainak. A rajongók azonban most sem kaptak mást, mint egy
vontatott, langyos szerelmi történetet, némi akcióval fűszerezve.
Az Alkonyat – Napfogyatkozás az előző két részből építkezve
a márványarcú Edwarddal való beteljesületlen szerelem és a forróvérű farkesember,
Jacob izgalmas jelenlétének pilléreire épül. Bella, immár az érettségi – és a
nagy betűs ÉLET kapujában úgy érzi, meghozta a döntést: az iskolát elhagyva
hátat fordít az emberlét minden szépségének, és inkább vámpírként folytatja
mindennapjait, Edward oldalán. A szerelmi háromszög, és a rézbőrű Jacob már nem
tűnik fenyegetőnek, hihetnénk első pillanatra. Azonban csalódniuk kell
mindazoknak, akik azt hiszik, a cselekmény halad valamerre: annak ellenére,
hogy Bella látszólag Edward hűvös karjaiban tűnne el a hófödte hegycsúcsok
között, Jacob jelenléte újra meg újra perzselően hat, és minduntalan
elbizonytalanítja a lányt. A két fiú viszálykodása feloldhatatlannak tűnik, ám
kiderül, hogy szerelmükért képesek kompromisszumot kötni – amikor Bellát meg
kell védeni egy vámpír-hadsereg támadásától.
Mint ahogyan az előző két filmet, úgy a harmadikat is más
rendezte, ezúttal David Slade keze alól került ki a Twilight-saga legújabbja.
Slade korábban videoklipeket készített (többek között a Musenak és a System of
a Downnak), de nem ismeretlenek számára vámpírlét rejtelmei sem (30 nap
éjszaka), a Cukorfalat című alkotása pedig egyenesen figyelemreméltó. A
Napfogyatkozásból pedig kihozta a legtöbbet, amit tudott: a minden izgalomtól
és feszültségtől mentes szerelmi évődések után egészen üdítően hatnak a
mozgalmas akciójelenetek, a dinamikus vágások és a zenei aláfestés.
Azonban a főszereplők lagymatag játéka ezúttal sem
változott: Kristen Stewart és Robert Pattinson beteljesületlen szerelmének
izzania kellene a vásznon (hiszen a talpig úriember Edward tinik millióinak példát
statuálva elmondja, hogy kizárólag az esküvő után hajlandó az együttlétre), ám
inkább tűnnek jól bejáratott házaspárnak, mintsem vágytól remegő tiniknek. Olyannyira,
hogy a folyamatosan félmeztelen Jacob jelenléte – minden nevetségessége
ellenére – több izgalmat csempész a filmbe, és lassan azon kapjuk magunkat,
hogy inkább szurkolunk a melegvérű, macsó vérfarkasnak, mint a kétszáz évvel
ezelőttről itt ragadt hűvös, ábrándos tekintetű, gentleman vámpírnak.
Az Alkonyat – Napfogyatkozás azok számára, akiket elkapott a
vámpír-őrület, kötelező darab, s minden bizonnyal minden percét élvezni
fogják. A szkeptikusok, kívülállók és az
előző két részt nem ismerők számára pedig csak egy közepes film, amely kicsit
hosszúra nyúlt, kicsit csöpög is, de azért van benne némi humor és látványos
akciójelenetek.
H.Zs.
|
